Nagymaros a Duna bal partján az egykori királyi székhely, Visegrád elővárosa volt. 1342-ben nyert először városi rangot, melyet 1996-ban sikerült újra visszakapnia. A település páratlanul szép fekvése és történelmi tradíciói miatt mindig is vonzotta a művészeket, elég megemlíteni a közelmúltig itt működő Nagymarosi Művésztelepet. A nagymarosi polgárok büszkék arra is, hogy itt élt 38 éven át Kittenberger Kálmán, a nemzetközi hírű Afrika kutató, vadász és vadászati író. Érdemes megtekinteni az 1509-ben felszentelt, eredetileg gótikus stílusban épült és 1771-ben barokkra átépített római katolikus templomot, az 1773-ban épült kálvária kápolnát a stációkkal, az 1800-ban állított Fő téri kőkeresztet, és a Szt. Rókus kápolnát (1770). Nagymaros különleges mikroklímájának köszönhetően az ország azon kevés helye közé tartozik, ahol szépen díszlik a nevezetes mediterrán fafaj, a szelídgesztenye.
Bővebb információ a www.nagymaros.hu oldalon található.